Könyv, vállalkozás és a módszer

Ez a három összetevő tehát: a vezetői tapasztalataim évtizedeken át tartó megélése, a filozófiai háttér újra előtérbe kerülése és a vitorlázásban mindkettő iránt érzett allegória sarkallt arra, hogy ennek a felismerésnek külső megjelenést adjak:

— Egy a filozófiát és a vezetéselméletet összekötő könyv formájában, ahol ráadásul az előzmények inspirálnak, vagy a tanulságok lecsapódnak a vitorlás mindennapokban.

— S egy vállalkozás megalkotásában, ahol mindezt, ami én vagyok olyan formában fejezhetem ki, ami nap mint nap lelkesedéssel tölt el: a coaching végtelen és kölcsönös reflexiójában, a mentoring hasznossága felett érzett örömben, a vezetőfejlesztés általam megragadott különleges nézőpontjában és akár abban a segítő munkában, amit ezen alapelvek révén egész szervezetek fejlődése érdekében nyújthatok — s nem pusztán elméletben, hanem akár fizikai formában egy vitorláson is, a Sophia Ventis fedélzetén.

S ami az egészet mint módszert átszövi: a megoldásfókusz. Amikor a fentiek elkezdtek bennem kifejeződési formát találni, valami elkezdett a coaching felé húzni. Úgy érzem a véletlennek van a legkevésbé köze hozzá, hogy aztán a megoldásfókuszú coachingot választottam. Ez ugyanis aztán egy nagyon mély felismeréssel gazdagított: megtaláltam benne azt a kapcsolódást, ami egyik legmélyebb filozófiai élményemet, a hegeli metafizika végtelen reflexióját a megoldásfókuszú megközelítéssel összeköti. Ugyanis a megoldásfókusz arra épít, amit a kései Wittgenstein vallott: arra, hogy a jelölő függetlenedik a jelölttől, azáltal, hogy a nyelvi játékokban a szavak jelentését nem a dolgokra vonatkozásuk, hanem a használatuk határozza meg. S ez visszavitt Hegelhez. Hegelnél ugyanis az identitás soha nem egyszerű önmagával-való-azonosság. Az identitás úgy keletkezik, hogy valami különbözik önmagától, és ebben a különbözésben tér vissza önmagába. Ez az a mozgás, ahogyan a jelölő különbözik a jelölttől (differencia), de éppen ez a különbözés konstruálja a jelet mint egységet (identitás). A jel nem a jelölő, nem a jelölt, és nem is a kettő puszta összege — hanem az a mozgás, amelyben a jelölő a jelölttől való különbözése révén jelöl. A jelölő csak úgy az, ami, hogy nem az, amit jelöl. Az identitása a differenciájában áll.

A megoldás fókuszú coaching is függetleníti a megoldást a problémától, mert a  megoldás jelentése nem a problémára vonatkozik, hanem a beszélgetés során létrejövő magában koherens/immanens jövőképben rejlik: ahogyan a jel függetlenedik a jelölttől, úgy a megoldás is a problémától — és mindkét esetben az immanens koherencia (a nyelvi játék, illetve a konstruált jövőkép) lép a referencia helyébe.